Labrador retriever

Létezik olyan legenda, mely szerintaz újfundlandi és  a vidra keresztezéséből származik, ez azonban lehetetlen, csupán a labrador hiheteteln vízszeretete miatt terjedt el ez a mendemonda. Nevével ellentétben nem a Labrador-félszigetről, hanem Új-Fundlandról származik, ahol jeges vízben a halászok segítője volt. 1887-ben kapta a labrador nevet, és ekkor már Angliában mint vadászkutya aratott sikert. A századfordulón angol arisztokraták újfundlandikat egyéb retrieverfajtákkal, pointerrel és szetterekkel kereszteztek, így a tenyésztés során az ősénél rövidebb szőrű és finomabb testfelépítésű egyedek alakultak ki.

Marmagassága:54-56 cm (kan) , 52-54 cm (szuka) . Súlya: 27-32 kg. Szőrzete tömött, rövid, egyenes, rendkívül vízhatlan, színe fekete, sárga vagy csokoládébarna, de mindig egyöntetű. A koponya széles, a stop közepesen kifejezett. Tekintete rerendkívül értelmes, szeme barna. Fülei kicsik, a fejhez simulóak. A tötzs jó felépítésű, hengeres alakú. A farok a tövénél vastagabb, a vége felé elkeskenyedő, a vidráéhozhasonló. Erős testfelépítésű, izmos állat, de vigyázni kell, mert hízásra hajlamos, nem szabad túletetni.

Főleg sokoldalúságáról nevezetes: szívesen használják mint kábítószer-kereső vagy vakvezető kutyát, de a labrador vérbeli vadász is. Megállja a helyét szárazon, de lelkesen apportíroz a jeges vízből is, szinte töri maga előtt a jeget. Lassabban keres, mint egy vizsla, de gondos és aprólékos, garantáltan egyetlen vad sem fog elveszni. A gazdájának szeret hízelegni ,  és az a fajta, akitől a gyerekeket sem kell félteni. Ha idegent lát, feltámad a házőrzőösztöne. Kedvtelésből is tartják. Nem kényes, a hideg időt is jól tűrő, ellenálló fajta.                                                                                               

Alaszkai malamut

A fajta egyes elfogult rajongói azt a kissé romantikusnak tűnő eredettörténetet terjesztik, miszerint a malamut a farkas és a házikutya kereszteződéséből alakult ki. Az igazságot mai napig sem tudjuk biztosan.  Azt tényként kezelhetjük, hogy az eszkimókkal együtt került a sarkvidékre. Szűkebb pártiája a Kotzebue-öböl környéke, ahonnan világhódító útjára indult.

Szánhúzok közt a legnagyobb termetű fajta. Hasonlósága a szibériai huskyhoz avatatlan szem számára megtévesztő lehet. Egész megjelenése a farkasősre emlékeztet. Feje arcorri részén keskenyedő. Füle közepes nagyságú, hegyes, felálló. Kissé ferde metszésű szeme sötétbarna. Fogazata ollós harapású. Domború, mély mellkas és erős, egyenes hát jellemzi. Egyenes végtagjai kerek, nagy mancsokban végződnek. Farkát jellegzetes pózban a hátára kunkorítva tartja.

Szőrzete félhosszú, sűrű. Fején, fülén, végtagjain rövidebb. Színe leggyakrabban a farkasszürke, fehér, esetleg fekete. Marmagassága: 64 cm (kan), 58 cm (szuka). Súlya: 34-38 kg.

Visszafogott, nyugodt, jó természetű fajta. Legendás tájékozódóképessége, szívóssága, rendkívüli munkabírása kedveltté tette az egész világon. Könnyen képezhető, de önállóan is megállja a helyét. Eredeti tevékenysége a szánhúzás. Sarkvidéki expedíciók nélkülözhetetlen, megbízható társa, aki ha kell, hóviharban is mindig visszatalál az életet jelentő táborba.

Manapság versenyeken találkozhatunk vele, ahol egykori életkörülményeit imitálva, súlyos terheket húzatnak vele. Napjainkban sokan kedvencként is tartják.

Basset hound

Származásának pontos körülményeit homály fedi, az azonban valószínűsíthető, hogy Franciaországban a 16. században már létezett ilyen fajta.Többen vallják, hogy innen eredeztethető, bár azt is tudjuk, hogy hasonló testfelépítésű kutyákat a középkori Angliában is tartotak.1863-ban az első párizsi kutyakiállításon már szerepelt basset. Angliába 5 évvel később került egy példány, amelyet először egy beagl-lel, utódaikat pedig basettelés angol vérebbel pároztatták.Így alakult ki a mai ismert basset hound, amelyet önálló fajta ként 1880-ban fogadtak el.Vadászteljesítménye hasonló a beagle-éhez, mindkettő a nyulakat űzi, bár látszólag elég nehéz elképzelni, hogy ez a nehézkesnek tűnő állat képes versenyre kelni a nyulakkal.Kevesen tudják, leginkább csak azok, akik vadásztak már vele, hogy igenis meglepően fürge, és ha egyszer szimatot fog, nem törődik semmiféle akadállyal.Legtöbbször vissza kell fogni, vezetői ugyanis nem mindig tudnak lépést tartani vele.Nyúl mellett szarvas követésére is használták pl. Belgiumban.Testfelépítése miatt ezekre e vadászatokra kifejezetten alkalmas, nem jelent ugyanis számára nehézséget a sűrű aljnövényzetben való fürkészés.

Marmagassága:32-36 cm.Súlya:20-25 kg."Nagy kutya rövid lábakon"-írta róla egy francia író.Valóban rövid lábú, ugyanakkor hosszú törzsű, nagy fejű kutya.Ábrázatának jellegzetes karaktert lelógó hatalmas füle és bánatos, ráncos pofája ad.Szeme sötétbarna, a fejtető domború, nyaka izmos.Végtagjai amellett, hogy rövidek, vastagok is.Farka elvékonyodó, kissé felfelé ível.Szőrzete rövid, sűrű, kemény.Színe változó, lehet fehér alapon fekete és barna foltos vagy fehér alapon barna foltos.

Élénk, értelmes jószág.Kiegyensúlyozott és az egyik legragaszkodóbb társ, de nagyon érzékeny és hajlamos a félénkségre is.Stílusa egyéni, mindig a saját feje után megy, így kissé önfejűnek, makacsnak is mondható.A bánatos komoly tekintete sokakat félrevezethet, a basset hound egyáltalán nem kedveli az eseménytelen életet.Munka közben ugyan lassabb a többi vadászó rokonánál, ám vérbeli falkakutya: a nyúl mellett őzre, vaddisznóra, rókára is vadásztatják.Szimata páratlan és alighanem legalább olyan jó, mint az angol vérebé.Vadászat közben jellegzetes hangot ad a falka, "tutul", ami a hozzáértők szerint kellemes, szinte zenei élményt nyújt.Falkákban napjainkban Angliában és Írországban biztos, hogy tartják, de más európai országokban is vadásztatják.Kedvencként is tartható, de a kis lakás vagy a kis kert nem neki való.

Dalmata

Ez a vizslaszerű, elegáns megjelenésű kutyafajta már az ókorban is nagy népszerűségnek örvendhetett.Egyiptomi domborműveken már láthatóak a mai dalmatához hasonlatos foltos kutyák.Aztán a középkorban mintha kiveszett volna, nem maradt fent róla adat.

Ma mégis ősi jugoszláv fajtának jegyzik.Feltehetően annak a Dalmáciában feltűnt, könnyű testfelépítésű, inkább az agarakra emlékeztető változatának köszönhetően, amelyből aztán angol tenyésztők alakították ki.

Arányosan magas, jó felépítésű fajta.Hosszúkás a feje, közepes nagyságú, borostyán vagy barna a szeme (dalmatináknál előfordul az ún. csókaszem).Egyenes, feszes háta szépen hangsúlyozzadomború mellkasát, míg hasa felhúzott.Végtagjai erősek, párhuzamosak.Farka csánkjáig lelóg, éber állapotban vízszintesen emeli.Rövid szőrű, testének teljes felületén foltos .Alapszíne a fehér, foltjai feketék vagy kávébarnák. A standard szerint nem kívánatos, ha a foltok összemosódnak. Marmagassága:50-66 cm.Súlya:25-30 kg.

A dalmata intelligens, gyors felfogású fajta, viszont hajlamos(alkalmi süket) a saját feje után menni.Nem mindig fogad szót, s ha egy türelmetlen gazda rosszul bánna vele, számolnia kell azzal, hogy kutyája bizony évekig emlékezni fog az esetre.

Brie-i juhászkutya

Ősi francia juhászkutya.Egyes források szerint a brie-i juhászkutyák őseit az Európát elárasztó ázsiai hódítók honosították meg.A 19. században a briard-t és a beauce-i juhászkutyát még egy fajtának tertották.Ez a két vonal a későbbiekben kettévált.Mai formájának kialakításában a barbet vett részt.Eredeti neve: Berger de Brie, Briard.

Marmagassága:56-68 cm.Súlya: 35 kg.Nagy termetű, szokatlan küllemű kutya.Koponyája szögletes.Feje hosszú, orrháta egyenes, orrtükre fekete.Szeme sötétbarna.Hosszú szőrzettel fedett füle felálló (csonkolják).Nyaka hosszú, háta egyenes.Ágyéka feszes, fara kissé lejtős.Végtagjai oszlopszerűek, párhuzamosak.Különleges tulajdonsága, hogy hátsó lábain kettős farkaskarmot visel.Hátsó része ruganyos és erőteljes.Lelógó farka csánkig ér, a végét felkunkorítja.Bundája 5-7cm, a puliénál selymesebb tapintású.Gyengén hullámos és igen száraz szőre hatékony védelmet nyújt.Szőrzete kevés ápolást, fésülést igényel. Fekete, szürke vagy vörösesbarna színben fordul elő, de a fehér kivételével minden kutyaszín megengedett.

Mozgékony, értelemes, tanulékony eb.Engedelmes és barátságos.Nagyon érzékeny.Láncon nem ajánlatos tartani, a durva bánásmód tönkreteheti.Korábban elsősorban nyájőrzőként alkalmazták, sőt a farkasoktól is védelmeznie kellett a nyájat.Napjainkban sokoldalúságát kihasználva mindenes munkakutyaként is bevált.Nagyon szereti a gyerekeket.

Angol szetter

Származása vitatott, állítólag ezt a fajtát Edward Lawerack hozta létre 1825-ben.Lehetséges, hogy a német fürjészeb, a pointer és a hosszú szőrű spániel vett részt vérvonalának kialakításában.

Marmagassága:61-70 cm.Súlya: 23-28 kg.Színe lehet: fekete-fehér foltos, sárga-fehér, egyszínű fehér, májszínű vagy e négy szín keveréke. Bársonyos, selymes a szőre, mely közepes hosszúságú.Orrháta egyenes ,vonásai nem olyan erősek, mint a pointeré.Szőrzete a fej hátsó részétől enyhén hullámos, a mellső és hátulsó végtagokon a mancsokig zászlós.A farkán a zászló hosszú, hullámos, de mégsem göndör.Évente rengeteg angol szetter kiskutya születik, nagyon közkedvelt fajta.Főleg sík és hegyvidéki vadászatokhoz kiváló, de alkalmas kacsa és szalonka vadászatára is.Szaglása nagyon finom, orrát a föld felé tartva keresi és állja a vadat.

Gazdájához ragaszkodó, rendkívül kedves, nyugodt állat. Gyermekszerető, előfordul az is, hogy túlságosan kedveskedő.Nagyon könnyen nevelhető, rendkívül jó vadászkutya lehet belőle.Intelligens és érzékeny kutya.

Bichon frisé

Ez a sajátos szőrkialakításával inkább játék kutyára emlékeztető fajta. Belgiumból származik.A bichon jelölést a kis termetű, főleg világos színű kutyák azonosítására használják.Származásában jelentőséget tulajdonítanak a máltai selyemkutyának, amely szőrzete puhaságát örökítette tovább, de több ismeretlen fajta bevonásával alakították ki ezt a "félelmetes" külsőt.

Marmagassága: kikötés, hogy nem haladhatja meg a 30 cm-t.Súlya: 2,8-5,2 kg.Termete kicsi, színe világos, ami lehet egyaránt fehér, világosszürke és tojáshélyszínű egyaránt.Feje az átlagosnál valamivel kisebb, az arcorri hajlás nem túl kifejezett, amit eltüntet az oroszlánéhoz hasonló hosszúra hagyott szőrzet.Szeme sötét, füle hosszú és lógatva tartja, a szőr itt is hosszúra hagyott és nyírt.Háta egyenes, törzse masszív, ágyéka izmos, végtagjai igen rövidek, farkát a hátához lapítja. Szőre puha, selymes, dús, picit hullámos és hosszú.Időközönként szükséges a kutyus fazonra nyírása.

Igazi szobakutya, rossz időben még a sétákhoz sincs túl sok kedve. Egyébként nem lusta típus, játékos és igen mozgékony teremtés.Nem szeret egyedül lenni, igényli a folyamatos babusgatást, kényeztetést. Szőre mindennapos ápolást, gondozást igényel, ennek hiányában az aljszőrzet könnyen becsomósodik.Barátságos mindenkihez, de a gazdájához  hűségesen ragaszkodik.

Rottweiler

Őse feltehetően ugyanaz a masztiffszerű, robusztus termetű, Ázsiából származó eb, melynek utóda- mint annyi ma is fennmaradt őrző-védő- a római légiókkal harci kutyaként jutott e la mai Németországig, ahol egy bizonyos Rottweiler városka tenyésztői kialakították ma ismert változatát.Tenyészeti érdekessége, hogy 3 különöző méretű kutya- egy kis, egy közepes és egy robusztus, nagytestű- mixtúrája adta az alapot, míg a jól ismert rottweiler forma kialakult.

Magjelenése, robusztus külseje láttán, ki hinné, hogy a látszat csal.Ez a fajta ugyanis sokkal erősebb, mint amilyennek eleve látszik.Nagyfejű, egyenes orrhátú kutya.Fogazata jól fejlett erős.Háromszög alakú fülei lelógnak.Rendkívül izmos nyaka, hosszú, egyenes háta széles farban végződik.Mellkasa erős, széles.Farká  kurtították, de előfordul, hogy eleve rövid farokkal vagy farok nélkül születnek.Rövid, kissé durva tapintású szőrzetének színe fekete rajzos, erős, egyenes végtagjain sötétsárga.Marmagassága: 55-68 cm.Súlya: 40-50 kg.

A 20. század elejére tehető kialakulása idején pásztorkodásra használták.Hamar kiütközött azonban bátorsága, harcias jelleme, de engedelmessége és kiképezhetősége is.Felismerték benne az elsőrangú őrző-védő tulajdonságokat.Ma főleg területet véd, de kiválóan bevált a német rendőrségnél is mint szolgálati kutya.

Puli

Ősidőktől fogva az állatait szabadon, nomád, félnomád körülmények között nevelő pásztor segítője.Pásztorkodó eleink hozták magukkal a Kárpát-medencébe.A 'puli' szót az 'abuly', 'apuly' ősmagyar szavakból eredeztetik a nyelvészek, ami azt jelentette: becses, becsben álló, értékes.Évszázadokon keresztül gondosan ügyeltek is rá, hogy feltétlen munkakészsége megmaradjon.A 20. század előtti időkről kevés, és egymástól sokszor eltérő leírás maradt ránk.A pásztorok terelőkutyáikat küllemre való tekintet nélkül pulinak nevezték, és ez a szokás máig fennmaradt.Az egységesen hosszú, egész testet beborító szőrzet, zsinóros jelleg, rövid arcorri rész, lógó fül, rövid, négyzetes (kvadratikus) test, hátára teljesen visszakunkorodó farok az "újrafelfedezése" után megindult tudatos tenyésztői munka eredménye.

Marmagassága: 37-44 cm. Súlya: 10-15 kg.Csontozata finom, szikár, füle lógó, nem látszik, nyaka a vállától nem különül el láthatóan, hosszú szőrzete kikölti a két lábpár közti teret, és rendszeres gondozást igényel.Színe leggyakrabban fekete, elterjedt a fehér, ritkábban maszkos fakó, és legújabb törekvés a szürke színváltozat "felélesztése" .Mozgása elaprózó, de igen gyors.

Élénk, rendkívül figyelmes, igen gyorsan tanul, sőt nagyon igényli a foglalkozást, tanítást.Hűséges, bátor, kissé csaholós.Önérzetes, az igazságtalan fenyítést nem tűri, duzzog.Ma kevésbé használják terelésre, igen elterjedt házőrzőként és társnak, különleges megjelenése luxuskutyává is tette.

Luzerni kopó

Eredeti neve: Luzerner Laufhund.Svájci fajta, neve is utal rá, hogy Luzernben alakították ki, s a svájci kopó helyi változatának könyvelték el.A 16. század óta tenyésztik.Az utóbbi évtizedekben hajtókutyaként rendkívül bevált.Kiváló szimatának és szívósságának köszönhetően igen sokáig követi a vad nyomát.Elsősorban apróvadakra küldik.

Marmagassága: 40-45 cm. Súlya: 18-22 kg.Testfelépítését tekintve arányos, középtermetű, megjelenése elegáns.Törzsetéglalapot formáz, lábai egyenesek és párhuzamosak.Feje hosszú, szeme sötétbarna. Hosszú, ráncos füle lelógó.Bundája sima, rövid.Színe lehet fehér alapon szürke vagy kék pettyes, nagy sötét vagy fekete foltokkal.Fején és végtagjain vörös és sötétsárga jegyek találhatók.

Megbízható, kitartó vadásztárs.Családi körben is derűs, nyugodt.

Kínai kopasz kutya

Valószínű, hogy Észak- Kína terletén tenyésztették ki ezt a fajtát.A leírások alapján itt találkoztak vele először, s innen juttaták el a világ más részeire.A kutyák szőrtípusfelosztásában külön csoportot alkot, mivel testének nagy felületét nem fedi szőr.Nem mindennapi megjelenésű fajta.

Marmagassága: 29-31 cm.Súlya: 3-4,5 kg.Feje hosszúkás, az arcorri hajlás hiányzik, szeme barna.Fejéhez képest kissé nagy füle van, amely oldalra ágaskoidk.Fogazata ollósan záródó.Nyaka szépen ívelt, törzse inkább vékony, hátát egyenesen tartja, a far izmos.A mellkas enyhén mélyülő, a has mérsékelten felhúzott, a farkát a háta fölé emeli.Bőre rendkívül puha, finom tapintású, bársonyos.Ezt a gazdák a bőr kiszáradásának megakadályozására használt kenőcsökkel, olajokkal érik el.Szőr a mancsokon, a farok teljes hosszán- melynek végén bojtot alkot-, a fejen- nagyon vicces bozontos, inkább pamacsszerű-, valamint a füleken található.Több alapszínben ismert, a világostól a sötétig, de legtöbbjük esetében világos jelek figyelhetők meg.Megkülönböztetnek hosszú és rövid szőrű változatot.

Ettől a fajtától nagyon messze áll a verekedés és a dühöngés.Mindig kedves, bizalmas, játékot kedvelő, a gazdáját imádó ez a kutyus.Teljes mértékben szobakutya, mert bőrét védeni kell az erős naptól és a hidegtől.

Bernáthegyi kutya

Feltehetően a tibeti masztiff leszármazottja.Erről tanúskodnak azok a domborművek, melyek felső-asszíriai képzőművészek több évszázados munkái.Különböző háborúk és a békeidőkben beindult kereskedelmi útvonalokon juthatott el először Görögországba, később Rómába.

A fajta eredettörténetébe itt kapcsolódik az a mai Svájc terüetén, pontosabban a Svájcot Olaszországgal összekötő, Nagy Szent Bernát-hágón épült kolostor, melynek szerzetesei tekinthetők a bernáthegyi fajta kitenyésztőinek.A 19. század közepén a fajta helyzete beltenyészet miatt válságosra fordult.Hogy a tragédiát elkerüljék, újfundlandi kutyákkalfrissítették fel az állományt.A bernáthegyi a világ  egyik legnépszerűbb kutyáj, beleértve a skót juhászkutyát Lassie-t és az örök  első német juhászkutyát is.Népszerűségét, hírnevét legendás mentőkutyaként érte el.Egy ma már nem élő példánya,, Barry, több mint 200 embert mentett ki a gyakori lavinák okozta hótömeg rabságából. Számtalan kép, festmény örökítette meg ezt a kutyát, amint nyakában a kis rumoshordócskával éppen kiássa valamelyik megmentettjét.Háborús időszakokban mint szanitéckutyát foglalkoztatták.Harctereken elesett, megsebesült katonák felkutatását, alkalmasint a táborhelyre veló elhúzását végezték kitartó és odaadó buzgalommal.

Hatalmas testű, robusztus felépítésű fajta.Enyhén domborodó, széles koponyája van.Tekintélyes nagyságú, szögletes fejét rövid arcorri rész, egyenes orrhát jellemzi.Nagy fogai ollós harapásúak.Viszonylag kis, barna szeme alatt az alsó szemhéj gyakran lóg.

Bichon havanese

Kubából származik.

Marmagassága:23-27 cm

Súlya:4-5 kg.

Szőre hullámos, és puha.

Szereti ha sokat foglalkoznak vele,  szeret a középpontban lenni.

Oldal: Részletesebben bármely kutyafajtáról
A kutya az ember legjobb barátja - © 2008 - 2024 - kutyus-fan.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat